LIFE-MICACC projekt
LIFE16 CCA/HU/000115

"Az önkormányzatok integráló és koordináló szerepének megerősítése
az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás érdekében"

Beavatkozási területek, pilot helyszínek a partner önkormányzatoknál

Az öt beavatkozási mintaterület olyan magyarországi településeken található, ahol az éghajlatváltozás hatására felerősített jelenségként a közép-kelet-európai kistelepülésekre jellemző vízkockázatok és települési sérülékenység fokozottan tapasztalhatók. Ezen helyzeteket a természetes vízmegtartó megoldások helyi vízgazdálkodási rendszerbe történő integrálásával kívánja kezelni a projekt.

Bátya

Bátya Község Önkormányzata az Alföldön, a Duna mentén, a kalocsai járásban, Bács-Kiskun megyében helyezkedik el. Lakosainak száma megközelítőleg 2140 fő, területe 3386 km2. Mivel Bátya a Duna mentén fekszik, környezetének geomorfológiai sajátosságait jellemzően a folyó hordalékkúpjának köszönheti. Területén természetes eredetű mélyedések találhatók (mocsarak, lápok, tavak, vízzel borított területek, holtágak, stb.). Az ilyen terület egyik jellemző természeti erőforrása a természetes módon kialakult, majd emberi tevékenység hatására formálódott agyaggödör (kubikgödör), ahonnan a helyi közösségek a házak, a középületek és a gátak építéséhez anyagot termeltek ki. Bátya településhez két nagyobb méretű kubikgödör is tartozik. A beavatkozásra szánt kubikgödör olyan természetes módon kialakult mélyedés, amelyet feltehetően évszázadokkal ezelőtt kezdtek anyag kitermelésére használni. A gödör jelenleg kezeletlen, elhagyott, illegális hulladéklerakóként működik és a település tulajdonát képezi.

A beavatkozás során a kubikgödör vizes élőhelyként kerül helyreállításra kotrással és lankás rézsű kialakításával, amelynek eredményeként nyílt vízfelület jön létre. A tervek szerint szabálytalan, több medencéből álló rendszer kerül kialakításra. Ez azt jelenti, hogy a vizes terület több különböző mélységű kisebb medencéből fog állni, biztosítva azt, hogy állandó nyílt vízfelület és sekélyebb élőhely is kialakuljon. A vízpótlást a lakott területen lehulló esővíz fogja biztosítani a meglévő csatornahálózaton keresztül. A rendszer kezelhetősége érdekében egy vízpótlást biztosító műtárgy és egy vízelosztó műtárgy kerül kiépítésre a medencék közötti vízelosztás biztosítása érdekében.

Ez a mintaterület bemutatja, hogy a helyi önkormányzat bevonásával hogyan lehet a több medencés vizes élőhelyeket a különböző vízzel kapcsolatos éghajlati események (jelen esetben aszály és szélsőséges esőzések) kezelésére használni.

Püspökszilágy

 Püspökszilágy, Pest megye váci járásában, a Nyugati Cserhát déli részén, a Duna és Tisza vízválasztóján terül el, Váctól mintegy 15-16 kilométerre, délkeletre. Megközelítőleg 730 fős zsákfalu, 25,3 km2-es területtel. Legjelentősebb felszíni vize a Szilágyi-patak, amelynek vízgyűjtő-területe kicsi, mindössze 10 km2. Az évi átlagos csapadékmennyiség csupán 600 mm körüli. A település 2-3 évente jelentkező rekord szintű villámárvizeket tapasztalt az utóbbi 1-2 évtized során, ami korábban nem volt jellemző. Ez jelentős talajlehordáshoz vezet és kárt okoz az épületállományban, miközben nyáron a völgyfenék teljesen kiszárad, ami a mezőgazdaságot, az ökoszisztémát és a talajvízkészletet hátrányosan érinti.

Püspökszilágy célja az árhullámmal lezúduló víz és hordalék visszatartása a felső vízgyűjtőn, mielőtt az elérné az épített környezetet. E célból a vízmosásokban és a Szilágyi-patakban négy fából épített hordalékfogó műtárgy (fenékküszöb) kerül megépítésre. A megtartott vízmennyiség a magasabban fekvő termőföldek és erdők vízellátását fogja biztosítani. Az alsó vízgyűjtőnél, a völgyfenékben jellemzően szántóföld, illetve épített környezet található. Itt, a Szilágyi-patak árterének egy részén, az árvíz és hordalék befogadására és tárolására alkalmas vizes élőhely és tórendszer kerül kialakításra a vízmegtartó képesség növelése és az aszálykockázat csökkentése érdekében. Ezenkívül közvetlenül a vízgyűjtő rendszer fölött fából készült fenékküszöb épül a hordalék megfogására.

Püspökszilágy a projektben a domb- és hegyvidéki falvak éghajlatváltozással kapcsolatos problémáinak lehetséges megoldásait jeleníti meg a helyi vízgyűjtő alsó és felső szakaszát egyaránt érintő integrált természetes vízmegtartó rendszer kialakításával.

Ruzsa

Ruzsa kis falu, lakosainak száma 2800 fő, területe 4800 hektár. A település Délkelet-Magyarországon, a Duna-Tisza közi Homokhátságon helyezkedik el, ami az ország legszárazabb területe. A Duna-Tisza köze átlagos csapadékmennyisége csökken, aminek legfontosabb következménye a talajvízszint süllyedése. Ruzsa viszonylag magas fekvése az erőteljesebb vízszivárgáshoz és a vízmegtartó képesség gyengüléséhez járul hozzá.

A település célja csapadékvíz helyben tartása, a bel- és külterületeken egyaránt. A vízvisszatartás érdekében a külterületen meglévő csatornahálózatot tervezik átalakítani. A meglévő csatornát eredetileg talajvíz és belvíz lecsapolására tervezték. A jelenlegi és a továbbiakban épített három csatornaszakasz kialakítása lehetővé teszi a természetes vízmegtartást. A négy csatornaszakasz kialakítása lehetővé teszi a település számára a belvíz megtartását és a beszivárgás elősegítését a talajvíz-tartalékok visszatöltéséhez a termőföldek és az ökoszisztéma szükségleteinek megfelelően. Az egyik csatorna mintaterületként a helyi földhasználók közötti innovatív együttműködést fogja szolgálni, mely az időszakos elöntésekkel leginkább érintett földparcellák „zöldítését” segíti elő. E területek korábban többnyire vizes élőhelyek voltak. Ez szintén olyan innovatív adaptációs intézkedés, ami később más régiókban is alkalmazásra kerülhet. A helyben kibocsátott, öntözésre felhasználható szürke víz összegyűjtésére és felhasználására a település lakott részének egy használaton kívüli mélyedésében tavat alakítanak ki, mely a falusi környezet zöldítéséhez fog hozzájárulni. A település külterületén lévő szennyvíztisztító telep naponta 200 m3 tisztított vizet bocsát ki. Ez a vízmennyiség a szennyvíztisztító telep közvetlen közelében kerülne megtartásra (a lakott területen kívül) egy 1 hektár területű tározó tóban. A víz itteni beszivárgása a talaj káros átalakulási folyamatainak visszafordítását és az aszálykockázat csökkentését fogja szolgálni.

A Ruzsán megvalósuló kísérleti projekt replikálható modellként szolgál majd a teljes Duna-Tisza köze és Európa más száraz területei számára a talajvíz-tartalékok visszatöltését célzó kombinált vízmegtartó intézkedéseken keresztül.

Rákócziújfalu

Rákócziújfalu Magyarország Észak-Alföldi Régiójában, Jász-Nagykun-Szolnok megyében található település, körülbelül 2000 lakossal. A régió a Tisza vízgyűjtő-területének középső szakaszán található, az árvíz, a belvíz, az aszály, a hőhullámok és a heves esőzések kockázatának rendkívüli mértékben kitett. A régió kulcsfontosságú, kiemelkedő jelentőségű ágazata a mezőgazdaság. A szomszédos településen két nagy élelmiszer- és italvállalat üzeme működik. A Heineken palackozott sört állít elő árpából, míg a Bunge napraforgó- és repcemagból készült nyers növényi olaj gyártásával foglalkozik. Az Alföldön termelt árpa, napraforgó és repce a belvíz, az árvíz, az aszály, a hőhullámok és a heves esőzések hatásainak egyaránt kitett. Egy átlagos év során az árpa, napraforgó és repce termesztésével foglalkozó gazdák számára a vetési időszakot a belvízhelyzet nehezíti, majd a gyakori hőhullámok, a tartós aszályok és a kiszámíthatatlan, heves esőzések okoznak károkat.

A cél a belvíz és a heves esőzés okozta vízfelesleg megtartása az aszálykockázatok mérséklése érdekében természetes vízmegtartó megoldások tervezésén és megvalósításán keresztül. Ennek érdekében a külterületen található csatornahálózat, amely a belvíz és esővíz megtartása céljából korábban nem került felhasználásra, átalakítják a víz megtartására alkalmas műtárgyakkal. Továbbá egy alacsony fekvésű termőterület helyén 0,6 hektár kiterjedésű vizes élőhely kerül kialakításra hordalék eltávolításával, valamint gát és egy vízmegtartó műtárgy megépítésével.

Ez prototípus jellegű megoldásként szolgálhat olyan régióknak, ahol a mezőgazdaság, valamint az élelmiszer- és üdítőital-ipar ellátási lánca nagy hatással van a vízkészletekre. A tervezett infrastrukturális elem alacsony költségű, lemásolható modellt jelent több ezer hektár alacsony minőségű szántóföld számos előnnyel járó használatára az éghajlat-változáshoz való helyi alkalmazkodás érdekében. A Tisza egykori árterén ezerszám találhatók ilyenfajta mélyfekvésű területek, de eddig nem próbálták meg alkalmazni őket a klímaváltozásból fakadó kockázatok (belvízi elöntések, heves esőzések és aszály együtt) csökkentésére. 

Tiszatarján

Tiszatarján Borsod-Abaúj-Zemplén megyének Mezőcsát járásában található. 1400 lakossal és 40,4 km2 területtel rendelkezik. A település a Tisza partján fekszik, területének egynegyede a folyó árteréhez (hullámtér, töltések közötti rész) tartozik. A falu gazdaságilag hátrányos helyzetű vidéki település, emiatt alkalmazkodási képessége is alacsony. Az ártér a kiszámíthatatlan, erőteljes áradásoknak, a tartós és egyre gyakoribb aszályoknak, valamint a belvíznek egyaránt rendkívüli mértékben kitett. Az árvíz terméskárokat és az invazív növényfajok elszaporodását eredményezi, az aszály pedig az ökoszisztéma, a mezőgazdaság és a rekreációs ágazat számára okoz vízhiányt, ami az érzékenységet nagymértékben növeli.

A település célja a helyi bioenergia termelés növelése, az invazív növényfajok visszaszorítása, a vízmegtartás, a félig természetes legeltetés, valamint az ökoturizmus előmozdítása. Ennek érdekében kisléptékű természetes vízmegtartó beavatkozásokat fognak végrehajtani az ártérben, a kubikgödrökkel borított területen állandó, nyílt vízfelületek létrehozásával. Ezek egymással összekapcsolt állandó vízfelületként fognak működni. A talajvízbe beszivárogva a mezőgazdaság számára természetes vízellátást fognak biztosítani, emellett szaporodó- és búvóhelyként, illetve táplálkozóhelyként szolgálnak majd a vízimadarak, a kétéltűek és a legelő állatállomány számára. A vizes élőhely a szántóföldeken felgyülemlett belvíz elraktározására is alkalmas lesz. Helyi ökoturizmus fejlesztése érdekében a helyreállított ártérben, a vizes élőhelyen és a kis tórendszer környékén látogató ösvény kerül kialakításra. Továbbá fontos a mintaterület jogi védettségének biztosítása a beruházás fenntarthatósága érdekében.

A helyreállított tájra alapozó ökoturizmus és az ártérben fenntartható módon megtermelt, megújuló energiát szolgáltató biomassza használata gazdaságilag is fenntarthatóvá teszi a modellt. Ez a prototípus igen nagy replikációs potenciállal bír, és jó példaként szolgálna a Tisza és mellékfolyói mentén más helyi közösségek számára, amelyek egyre sérülékenyebbek az éghajlati és a vízzel kapcsolatos kockázatok szempontjából.

Projekt partnerek

Belügyminisztérium (BM) Bátya Község Önkormányzata Klímabarát Települések Szövetsége (KTSZ) Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) Pannon Pro Innovációs Szolgáltató Kft. (PANNON) Püspökszilágy Község Önkormányzata Rákócziújfalu Község Önkormányzata Ruzsa Község Önkormányzata Tiszatarján Község Önkormányzata WWF Magyarország Alapítvány (WWF)