A LIFE-MICACC PROJEKT INDOKOLTSÁGA ÉS HÁTTÉRE
A projekt az egyik legfontosabb ágazatközi kérdéssel, a természetes vízmegtartó megoldások (NWRM) alkalmazásával és a fenntartható vízgazdálkodással kíván foglalkozni a klímaadaptációval összefüggésben. A projekt ökoszisztéma-alapú megoldásokat keres a klímaváltozás nyomán kialakuló, vízzel kapcsolatos kihívásokra válaszul.
A klímaváltozás elsősorban a vízkészletekre és az ökoszisztémákra gyakorol hatást, a vízmegtartás azonban szintén kulcsfontosságú kérdés az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban. Helyi szinten a hidrológiai körforgás helyreállítása és a zöld infrastruktúrák létrehozása szintén hozzájárul a klímaváltozás szélsőséges hatásainak mérsékléséhez. A projektben az ökoszisztéma-alapú adaptációs módszerek különféle kedvező hatásai kerülnek bemutatásra a vízgazdálkodás és a fenntartható területhasználat szempontjából települési és vízgyűjtő szinten egyaránt.
A mintaterületeken megtervezésre és kialakításra kerülő természetes vízmegtartó megoldások a Duna-medence hasonló víz- és klímakockázatokkal küzdő más települései számára is használható, megismételhető modellként fognak szolgálni. A bemutatott vízmegtartó intézkedések az ökoszisztéma szolgáltatásokra épülnek, és a helyi zöld infrastruktúrák részét képezik, amelyek természetes élőhelyként szolgálnak a biológiai sokféleséget támogatva.
Az éghajlat változása a helyi közösségeket világszerte érinti. A veszélyek különféle szélsőséges eseményekben nyilvánulnak meg, a leggyakoribb problémát azonban a víz hiánya vagy túlzott mennyisége okozza. A káros hatások mérséklése és a hatékony alkalmazkodás érdekében a települések vezetőinek fel kell készülni a vízkockázatok kezelésére és enyhítésére, a vízmegőrzés biztosítására (az önkormányzatok kezelésében levő külterületeket is beleértve), valamint a vízügyi és mezőgazdasági ágazatokkal való együttműködésre. Jelen projekt célja az ilyen kihívások megválaszolása az újabb megoldások gyakorlati alkalmazásán, a tudás megosztásán és a tudatosság növelésén keresztül.
A klímaváltozás és annak vízgazdálkodással kapcsolatos aspektusai Magyarországon
Magyarország az Európai Unió egyik tagállama, amelyet az éghajlatváltozás várhatóan a globális átlagnál súlyosabban fog érinteni. A 2071-2100 közötti időszakra vonatkozó regionális klímamodell előrejelzések (ALADIN, RegCM) szerint az átlaghőmérséklet emelkedése 3-5°C mértéket meghaladó lesz. Ezzel együtt a csapadékmennyiség csökkenésére lehet számítani egyenlőtlenebb eloszlás és fokozódó szélsőségek kíséretében. Az előrejelzések szerint ezek együttes hatása a vízlefolyásban akár 60%-os változást is eredményezhet. Magyarországon az extrém hidrológiai események gyakorisága egyre nő: növekvő vízhiány és aszályok, intenzívebb és kiszámíthatatlanabb csapadékmennyiségek, valamint súlyosbodó árvíz- és belvízproblémák várhatók. Magyarország éghajlatváltozásnak való jelentős kitettsége az egyes kulcsfontosságú ágazatok (települések, mezőgazdaság) nagyfokú érzékenységével párosul.
Az éghajlatváltozás hatásai közül a víz kulcsfontosságú szerepe általánosan ismert, a negatív hatások mérséklése és az ellenálló képesség növelése szempontjából azonban jelentősége kevésbé elismert. Jelenlegi hidrológiai ismereteink szerint a víz a légkörben megnövekedett üvegházhatású gázmennyiség ellenére is képes a bioszféra hűtésére és a káros éghajlati visszacsatolások csillapítására. Ezért riasztó, hogy a vízelvezető vízgazdálkodás miatt évente közel 760 km3 esővíz tűnik el globálisan a környezetből vízlefolyás miatt.
Magyarország területének 25%-át a Duna és mellékfolyóinak korábbi ártere alkotja. A vízgazdálkodás jól szervezett intézményi háttérrel rendelkezik, ami 250 éves múltra tekint vissza. A fő célkitűzéseket azonban hagyományosan a folyószabályozás, a hajózható csatornák kiépítése, a területek intenzív mezőgazdasági művelés céljából történő lecsapolása, valamint az árvízvédelem gátakkal és egyéb infrastruktúrákkal való biztosítása képezte. Ez a megközelítés a víz környezetből való elvonásával, a vizes élőhelyek megszűnésével, a talaj kiszáradásával és a növényzet pusztulásával járt, ami az intenzív mezőgazdasági műveléssel és fásítással együtt a természetes puffer kapacitások romlásához és a vízkockázati kitettség növekedéséhez vezetett. Az éghajlatváltozás ezeket a kockázatokat várhatóan felerősíti, az alkalmazkodás és a paradigmaváltás ezért elengedhetetlen fontosságú. Sürgősen meg kell kezdeni a kisebb vízciklusok, az ökoszisztémák és talajok vízmegtartó képességének helyreállítását. A környezet vízmegtartó képessége megoldást jelentene a helyi klíma megváltoztatására és a szélsőségek kivédésére, és hozzájárulna a helyi közösségek és a gazdaság (pl. a mezőgazdaság) éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességének javításához (Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia).
Az önkormányzatok szerepe és szükségletei az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és a vízgazdálkodás szempontjából
Az önkormányzatok legfontosabb feladatait a helyi önkormányzatokról szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény és az egyéb ágazati jogszabályok határozzák meg. Ezek némelyikénél szükség lenne az éghajlatváltozás figyelembevételére a fenntarthatóság és az eredményes adaptáció biztosítása érdekében. Példaként a településfejlesztés, a területrendezés, a regionális fejlesztés, a környezetvédelem, a természetvédelem, a vízgazdálkodás, a közműszolgáltatások és a hulladékgazdálkodás említhető. Az éghajlatváltozás hatásainak mérséklése és a klímaadaptáció a jogszabályokban meghatározottak szerint nem tartoznak az önkormányzatok kötelezően ellátandó feladatai közé. Viszonylag kevés önkormányzat azonban önkéntes módon foglalkozik az éghajlatváltozás kérdéseivel. Ezen erőfeszítések során két szervezet segíti őket: a Magyarországi Éghajlatvédelmi Szövetség (20 tag), valamint a Klímabarát Települések Szövetsége (a projekt indulásakor 33 tag, jelen projektben partner). A klímatudatos önkormányzatok szükségesnek tartják a változást és készen állnak a tanulásra.
A tapasztalataink és a projekt előkészítése érdekében 2016 tavaszán végzett, valamennyi önkormányzatot érintő online felmérésünk eredményei azt mutatják, hogy a helyi önkormányzatok komoly erőfeszítéseket tesznek a fenti feladatok végrehajtása érdekében. A projekt tervezése során azonban úgy találtuk, hogy az önkormányzatok olykor a törekvéseiket gátoló jogi és adminisztratív jellegű kihívásokkal szembesülnek. A projekt egyik célja, hogy az ilyen problémákat a helyi szintről érkező visszajelzések nemzeti döntéshozók felé történő szisztematikus továbbításával kezelje.
További problémát jelent az, hogy az önkormányzatok nem rendelkeznek elegendő információval és megfelelően képzett szakemberekkel a klímaváltozás kérdéseit illetően. A helyi önkormányzatok nincsenek tisztában a rendelkezésükre álló olyan természeti értékekkel, amelyek segítséget jelenthetnének az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban. Az esetek többségében például nincsenek tisztában azzal, hogy a települések külterületein több kilométernyi csatorna és vízfolyás tartozik hozzájuk. Nem tartják számon az értékeik között a vizenyős területeket, az anyagnyerő helyeket, az invazív növényekkel borított elhagyatott területeket; ugyanígy nem számolnak erőforrásként a szennyvízzel, a szennyvíztisztító telepekről kibocsátott technológiai vízzel, vagy a településen lehulló esővízzel.
A települési szintű vízgazdálkodás az országos mintát követi, és a vizet veszélyként kezeli, ahelyett, hogy az élet forrásának és természeti kincsnek tekintené. A vízzel kapcsolatos kérdések kezelésében a domináns megközelítést a hagyományos szürke infrastruktúra jelenti. A klímaváltozáshoz történő alkalmazkodás és a fenntartható vízgazdálkodás szempontjait szolgáló, a helyi erőforrásokra épülő többcélú és többszörös haszonnal járó megoldások a települések felelős vezetői és a műszaki alkalmazottai számára általában nem ismertek.
Fentieken túl a társadalmi-gazdasági rendszerek éghajlatváltozásnak való nagymértékű kitettsége és érzékenysége az önkormányzatok általánosan korlátozott alkalmazkodási képességével párosul, különösen a kisebb településeken.
E projekt keretében a helyi és regionális szintű vezetők ismereteket szereznek a rendelkezésükre álló természeti kincsekről és fenntartható kezelésükről, amelyek a települések javát szolgálhatják. Ezen innovatív megközelítés a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás képességét körükben jelentősen fogja növelni.
A klímaváltozáshoz történő hatékony alkalmazkodás szempontjából további akadályt képez az önkormányzatok alacsony koordináló képessége, és az új ötletek alacsony szintű közvetítése. Az egyes vízgyűjtő-területeken vagy régiókon belül az önkormányzatok és más érdekelt partnerek közötti hatékonyabb együttműködés hiányában szinte lehetetlen olyan hatékony megoldásokat találni, amelyek hozzájárulhatnak a rezisztens, adaptív és fenntartható közösségek létrehozásához. Mivel a település környékén, illetve a környező vízgyűjtő-területen a területhasználat döntő tényező a vízzel összefüggő éghajlati sérülékenység szempontjából, külön problémát jelent, hogy az önkormányzatok nem ismerik a mezőgazdasági ellátó lánc saját településükön tevékenykedő érdekelt szereplőit.
Az integrált klímarezisztens vízgazdálkodás biztosítása szempontjából a szűkös pénzügyi források további akadályt képeznek a településeken és azok környezetében. Az európai uniós és egyéb finanszírozási lehetőségekről a magyarországi önkormányzatok gyakran tájékozatlanok, vagy nem rendelkeznek a sikeres pályázatok benyújtásához szükséges ismeretekkel. Emellett a globális eszközökhöz és a naprakész ismeretekhez való hozzáférést az európai hálózatokkal kialakított kapcsolatok és az angol nyelvtudás általános hiánya is korlátozza. E projekt keretében támogatni kívánjuk a helyi önkormányzatokat az (európai) jó gyakorlatok megosztásán, a partnerségek kialakításán és a tájékoztatás biztosításán keresztül, szükség szerint segítséget nyújtva a pályázati lehetőségekről is.
A helyi önkormányzatok érdeklődését és cselekvési szándékát tükrözte a BM kezdeményezésére 2016 februárjában végzett alulról jövő „bottom-up” felmérés, amely a „Sérülékenység és alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz” címet viselte. A felmérés az éghajlatváltozás hatásaival szembeni érzékenységet, sérülékenységet és alkalmazkodási képességet kívánta feltérképezni különösen a vízgazdálkodás területét illetően, amelynek alapján kiválasztásra került a természetes vízmegtartó intézkedési modellt megvalósító 5 mintaterület is.
A kérdőív Magyarország mind a 3177 önkormányzata részére megküldésre került. Közülük 899 önkormányzat töltötte ki a kérdőívet, majd a válaszokat a BM és a WWF Magyarország munkatársai dolgozták fel, és kb. 60 önkormányzat került kiválasztásra további értékelés céljából az adott technikai szempontok alapján.
Ebből a körből mélyreható interjúk során az egész országból 28 önkormányzat lett kijelölve a projektben való közreműködésre. A terepen végzett megvalósíthatósági felmérést követően végül konzorciumi partnerként kiválasztásra került a prototípust megvalósító 5 település. Az 5 mintaterület a magyarországi településeket jellemző, éghajlattal összefüggő vízkockázatokat reprezentálja. Ezért arra számítunk, hogy a bemutatott modellek más helyszínek számára is továbbadhatók és megismételhetők lesznek.
