Öt hazai település mutat példát, hogyan vegyük fel a harcot a klímaváltozással

Aszályok, árvizek, hőhullámok – a klímaváltozás okozta szélsőséges időjárási jelenségeket és következményeit a városokban és a vidéken élők egyaránt a bőrükön érzik. Az előrejelzések szerint ezek egyre gyakoribbá válnak, és súlyosan érintik a hazai településeket. Léteznek azonban olyan megoldások, melyekkel költséghatékony és természetbarát módon lehet védekezni az éghajlatváltozás hatásai ellen. A Belügyminisztérium és a WWF Magyarország LIFE-MICACC projektje keretében öt kistelepülésen már elkészültek azok az első prototípusok, melyek a természetes vízmegtartásra épülnek, és hosszú távon segítik a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást.

A rendkívül aszályos tavasz nem kevesebb kárt okozott idén hazánkban, mint a júniusi Medárddal érkező, helyenként akár az 50 mm-t is elérő felhőszakadások. A klímaváltozás hatásaitól, a szélsőséges időjárási eseményektől számos kistelepülés szenved: ilyen volt, amikor a 2010-es rekordmennyiségű, közel 1000 mm-es csapadékot, a „nagy belvizet” két száraz év követte. Mindössze 400 mm csapadékkal 2011-et a legaszályosabb évek közt tartják nyilván, és 2012 sem hozott enyhülést. Az utóbbi két év is rekordot döntött, hiszen az 1901 óta mért adatok alapján 2018, majd pedig – a 2018-as rekordot is felülmúlva – 2019 lett a legmelegebb év. 

A klímamodellek szerint a hosszú, száraz időszakok, hőhullámok, aszályok egyre súlyosabb és gyakoribb gondot fognak jelenteni hazánkban, akárcsak az időszakos belvíz, az árvíz és a felhőszakadások özönvízszerű érkezése. A 2017-ben indult LIFE-MICACC projektben a partnerek arra keresnek Magyarországon alkalmazható módszereket, hogy miként válhatnak ellenállóbbá a kistelepülések az éghajlatváltozással egyre súlyosbodó vízgazdálkodási szélsőségekkel szemben.

Kísérleti projektek a hazai kistelepüléseken

A Pest megyei Püspökszilágyon idén új módszerrel, lassan szivárgó rönkgátakkal védekeztek az aszály és az árvíz kettős problémája ellen, ami úgy tűnik, jól vizsgázott. A falu patakja korábban sokszor okozott villámárvizet, ezért a település úgy döntött, részt vesz a kísérleti projektben. Az Országos Vízügyi Főigazgatósággal, a Belügyminisztériummal, a WWF Magyarországgal és más szervezetekkel közös kezdeményezéshez négy másik kistelepülés is csatlakozott.

A projekthelyszíneken országszerte tipikusnak mondható vízgazdálkodási problémák tapasztalhatók, épp ezért lehetnek jó példák más települések számára ezek a modell megoldások. Püspökszilágyon a hegy- és dombvidékekre jellemző villámárvizek jelentenek veszélyt a település épített környezetére, Rákócziújfaluban a belvíz és az aszály okoz károkat a gazdálkodóknak. Bátyán a hirtelen lezúduló nagy esők, majd hosszú, száraz időszakok váltakozása jelent problémát, a Homokhátságon fekvő Ruzsa évtizedek óta küzd a vízhiánnyal és a talajvízszint folyamatos süllyedésével. Tiszatarjánban a hullámtéri vizesélőhelyek szárazodása és az özönnövények terjedése jelzik a környezeti változást.

Tiszatarján. Fotó: Burainé Hajdú Éva

Teret adunk a víznek

A jó hír, hogy a várható negatív hatásokra fel lehet készülni, és önkormányzati vagy helyi szinten is meg lehet tenni a megfelelő lépéseket. Az önkormányzatok kulcsszereplők a klímaalkalmazkodás előmozdításában, koordinálásában, az érintettek bevonásában.

A projekt keretében az öt mintaterületen azt tesztelik, hogy a klímaalkalmazkodást szolgáló, természetre alapozott vízmegtartó megoldások hogyan tudnak hatékonyan megvalósulni a tervezéstől a kivitelezésig az önkormányzatok koordinálásával. A prototípusok idén június végére készültek el. Közös bennük, hogy kis léptékű, kis költségű zöldinfrastruktúra-beruházással helyet biztosítanak az értékes víznek: vagyis az nem okoz kárt, amikor sok van belőle, de nem folyik el, hanem megőrizhető a száraz időszakban. Ugyancsak közös vonás, hogy a víz tározásához a természet adta lehetőségeket használják fel, a visszatartott vízzel pedig vizesélőhelyeket hoznak létre – tavakat, nádasokat, parti ligeteket táplálnak, ezáltal szaporodó- és búvóhelyet teremtenek a vízhez kötődő növény- és állatvilág számára. A vízzel jól ellátott táj az emberek és a mezőgazdaság számára is kedvező, mérsékli a szélsőségeket: nyáron csökkenti a hőséget és az aszályt, kevésbé fenyegeti a fagyveszély, ráadásul egyedi és izgalmas tájelemmel, illetve rekreációs lehetőségekkel emeli a települések vonzerejét.

„Az európai uniós támogatásból megvalósult kísérleti megoldásoktól helyben érezhető, kézzelfogható eredményeket várunk, de tájszinten csak akkor számíthatunk változásra, ha többen is követik ezt a példát, és elindulnak a vízmegtartás útján. Épp ezért a projekt célja, hogy az öt mintaterületen kipróbált módszereket minél szélesebb körben átvegyék a hasonló problémákkal küzdő települések, itthon és külföldön egyaránt. Ennek érdekében a tapasztalatok alapján egy önkormányzati alkalmazkodási útmutató is készül, ami várhatóan 2020 végén jelenik meg” – mondta Kerpely Klára, a WWF Magyarország éghajlatvédelmi szakértője.

„A projekt legfontosabb célkitűzése, hogy bemutassuk a – hazánkban még kevésbé ismert – kis költségű, komplex és hatékony természetes vízmegtartó megoldásokat, valamint, hogy erősítsük az önkormányzatok helyi alkalmazkodásban betöltött kiemelt szerepét. Hosszú távú célunk, hogy ösztönözzük a többi települési vezetőt is hasonló megoldások alkalmazására. Meggyőződésünk, hogy minden településen van olyan helyi érték, erőforrás – például régi kubikgödör, használaton kívüli csatornaszakasz, elhagyott terület –, amire lehet építeni, aminek új értelmet lehet adni. Ebben szeretnénk támogatni az önkormányzatokat. 2020 végéig elkészül egy interaktív e-learning tananyag, mely az éghajlatváltozás alapvetéseit, összefüggéseit, illetve az alkalmazkodás lehetőségeit fogja bemutatni az önkormányzatoknak. Továbbá a projekt végéig több helyszíni bejárást is fogunk szervezni az öt érintett beavatkozási területen, melyekre várjuk az érdeklődő települések képviselőit” – mondta Hercig Zsuzsanna, a Belügyminisztérium munkatársa.

„Az önkormányzatok integráló és koordináló szerepének megerősítése az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás érdekében” című LIFE-MICACC projektet megvalósító partnerség tagjai a Belügyminisztérium, az Országos Vízügyi Főigazgatóság, a Klímabarát Települések Szövetsége, a Pannon Pro Innovációs Kft., a WWF Magyarország Alapítvány, továbbá Bátya, Püspökszilágy, Ruzsa, Rákócziújfalu és Tiszatarján községek önkormányzatai. A projekt az Európai Unió LIFE programjának, valamint a Belügyminisztérium és az Innovációs és Technológiai Minisztérium támogatásával valósul meg.

Így valósultak meg a természetes vízmegtartó megoldások

Püspökszilágy: lefolyáslassítással a villámárvizek ellen

A Cserhátban található Püspökszilágyon a gyakran villámárvizeket okozó Szilágyi-patakon a gyorsabb vízelvezetés helyett a lefolyás lassítására, a víz megőrzésére került a hangsúly. A falu feletti vízgyűjtőterületen nemzetközi tapasztalatok felhasználásával hét darab szivárgó rönkgát épült a patakot tápláló időszakos vízmosásokon. A kis gátak helyben kitermelt rönkfából épültek azzal a céllal, hogy felhőszakadáskor a hirtelen összegyűlő vizet és a szántókról lemosott talajt megfogják, és csak lassan engedjék tovább. Ezen kívül négy darab terméskő hordalékfogót is felújítottak. Ha elég sok helyen készül ilyen akadály, azok ellaposítják az árvízcsúcsot, és megelőzik az elöntést. Ezen kívül a patak mellett, egy vizenyős ligeterdőben oldaltározót alakítottak ki, ami záportározóként működve befogadja az áradások vizét, és a szárazabb nyári hónapokban is vizesélőhelyként működik.

Szivárgó rönkgát a vízmosásban Püspökszilágyon. Fotó: Kerpely Klára

Bátya: újítás a csapadékvíz-gazdálkodásban

Bátyán a hirtelen lezúduló csapadék gyakran elöntött néhány utcát és pincét. Az elvezetés helyett az esővíz megőrzése mellett döntöttek, hiszen az éves csapadék Bátyán sem haladja meg az 550 mm-t, ami jóval kevesebb a szükségesnél. A MICACC projekt keretében az összegyűjtött esővizet egy régi, korábban elhanyagolt anyagnyerőhelyre (agyaggödör, kubikgödör) vezették a falu szélén, ezzel egy mintegy 1 hektáros vizesélőhelyet hoztak létre. Az így születő kis tó megőrzi Bátya értékes vízkincsét a szárazabb időkre, beszivárogva visszapótolja a talajvizet, elpárologva pedig javítja a mikroklímát, táplálja a növényzetet és mérsékli a klímaváltozás hatásait. A part egyik oldala jól megközelíthető, kikapcsolódásra alkalmas, a másik oldala háborítatlan, így menedéket biztosít az élővilágnak – többek között védett hüllőknek és a nádban fészkelő madaraknak. A parton a lakosokkal közösen őshonos fafajokat ültettek: fekete nyarat, fehér füzet, magyar kőrist, enyves égert.

A bátyai projekthelyszín a beruházás előtt. Fotó: Filmever Studio

Rákócziújfalu: nem pazarolják el a belvizet

A Közép-Tisza mellett fekvő Rákócziújfaluban is egyre nagyobb gondot jelentenek az egész Alföldön jellemző vízgazdálkodási problémák. A napsütéses órák száma magas, ezért a potenciális párolgás jóval meghaladja az éves csapadék mértékét: az ország legaszályosabb vidéke ez. Ugyanakkor tavasszal gyakran károkat okoz a gazdáknak a hóolvadásból vagy esőből származó, a földeken megálló belvíz. Az önkormányzati beruházásban készülő belvíztározó erre a kettős problémára kínál megoldást azzal, hogy a tavaszi vízbőség idején eddig a Tiszába engedett, ezzel elpazarolt vizet a belvízelvezető csatornából egy mélyebb fekvésű területen kialakított vizesélőhelyre kormányozza. A csatornára egy szabályozható zsilip épült, ezáltal a távolabbi földek is később érzik meg a szárazságot. Ha pedig az éghajlatváltozás miatt nincs hó, és elmarad a tavaszi vízbőség, ahogy idén is történt, a kialakított kis tóba egy közeli halastóból rendszeresen leengedett víz is bevezethető, vagy kellően magas vízállás esetén a víz a Tisza felől is pótolható.

Belvíz Rákócziújfaluban 2018 tavaszán. Fotó: Gyarmati László

Ruzsa: a hulladékvíz is érték

A Homokhátságon fekvő Ruzsán mára a víz ritka kinccsé vált, az egyre szárazabb tájban a belvízelvezető csatornák is sok éve üresek. A településen a természetes felszíni vízkészlet hiányával és a talajvíz süllyedésével kell szembenézni, amit az egyre melegebbé és szárazabbá váló éghajlat tetéz. Ebben a helyzetben minden csepp víz számít: a szennyvíztisztítóból kikerülő napi átlag 150 m³ tisztított szennyvíz, valamint az új ivóvíztisztítóból elfolyó 10-20 m³/nap technológiai víz is értékes erőforrás. A LIFE projektben mindkettő visszatartására készült megoldás. A szürkevizeket többé nem engedik elfolyni a csatornába, hanem egy-egy kis tóba gyűjtik össze, majd egy második medencébe juttatva beszivárogtatják a talajba. Emellett egy kisebb belvízelvezető csatornára egyszerű, fából épült zárások kerültek, hogy ha mégis beköszöntene egy csapadékosabb időszak, a víz ne folyjon el a területről, hanem a parti legelőn terüljön szét.

Változatos meder készül Ruzsán. Fotó: Farkas Viktor Mátyás

Tiszatarján: tájgazdálkodás a hullámtéren

Tiszatarján a Borsodi-ártérhez tartozik, sorsa szorosan a Tiszához kötődik. A folyó szabályozását követően a vizesélőhelyek lecsapolása, a szántóföldi gazdálkodás terjedése a hullámtéren, a szárazodás erősödő hatása, majd az állattartás visszaszorulása miatt az ártéren özönnövények (például a gyalogakác) uralkodtak el. Néhány évvel ezelőtt a WWF Magyarországgal együttműködve Tiszatarjánban kialakítottak egy fenntartható ártéri gazdálkodási modellt, amely megoldást jelentett a gyalogakác visszaszorítására. Az özönnövénytől megtisztított terület egy részén szürkemarhák és vízibivalyok legelnek. Az éghajlatváltozás következtében azonban a hosszú, száraz évek alatt még a vízibivalyok élőhelyéül szolgáló, hullámtéri kubikgödrökből kialakult tavak is szinte kiszáradtak. A visszatartható vízkészletek növelése érdekében a gödröket most egy újabb medencével bővítették, a partokon pedig természetes rézsűket alakítottak ki. A projekt keretében épült egy stég is, ahonnan a látogatók közelről figyelhetik meg a bivalyokat. Hamarosan megnyílik az ökoturisztikai vonzerőt jelentő, szabadon látogatható Vízibivaly tanösvény is.

Vízibivalyok Tiszatarjánban. Fotó: Vaszkó Csaba